|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 51 találat | lapozás: 1-30 | 31-51 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Incze Zoltán 1992. október 10.Értékes kiadvány látott napvilágot: Kalauz a régi és új Kolozsvárhoz /Korunk, Kolozsvár, 1992/ címmel, benne szerepel Gaal György Kolozsvári séták című összefoglalója. Vincze Zoltán írta a bevezetőt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./1996. október 4.Siklód református hívei, látván régi templomuk pusztulását, Kós Károlyt kérték fel, tervezzen nekik új templomot. Kós Károly elkészítette a templom tervrajzát 1948-ban. A következő évek, évtizedek nem adtak lehetőséget templomépítésre. Incze Zoltán tiszteletes véletlenül összetalálkozott hollandokkal, akiknek elmondta templomépítési tervüket. A hollandok nagy segítséget nyújtottak a következő években, a hívek is sokat dolgoztak, 1994 pünkösdjén felavathatták Siklódon a Kós Károly tervei szerint elkészített templomot. A festett kazettás mennyezet elkészítéséhez az Illyés Alapítvány nyújtott támogatást. /Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 4./1998. június 17.Jún. 5-6-án Medgyes magyarsága ünnepelte a 10. számú magyar általános iskola első írásos említésének 275. évfordulóját. Az iskolát a római katolikus egyház szervezte és működtette 1948-ig, az iskolák államosításáig. Az iskola felvette Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király nevét. Az évfordulós ünnepség kezdetén megkoszorúzták a temetőben az elhunyt tanárok sírjait, majd jún. 5-én délután tudományos ülésszak kezdődött. Az egybegyűlteket Fekete Szabó Katalin, a szilágysomlyói Báthory Alapítvány képviselője köszöntötte. Előadást tartott Sipos Gábor /Kolozsvár/, Kovács István, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, Vincze Zoltán /Kolozsvár/ és Murádin László /Kolozsvár/. A következő napok ünnepségeinek egyik vendége Kötő József államtitkár volt. Leleplezték az iskola falán a magyar nyelvű bronz, valamint a román nyelvű márvány emléktáblát, melyeket Gergely István szovátai szobrászművész készítette. /Szabó M. Attila: Iskolai névadó ünnepség Medgyesen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), Postafiók rovat, jún. 17./1999. március 24.Megjelent a VI. és VII. osztályosoknak szánt A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai /Stúdium Kiadó, Kolozsvár/ című tankönyv, László László zilahi és Vincze Zoltán kolozsvári történelemtanárok írták a könyvet. A tankönyvet Csetri Elek egyetemi tanár ellenőrizte. A 20 ezer példányban megjelenő tankönyvet ingyen kapják meg a tanulók. Ennek a tankönyvnek szellemi kiötlője Tőkés Elek, aki a kolozsvári tanfelügyelőség inspektora volt, amíg ki nem tették onnan. Ekkor alapította meg a Stúdium Kiadót. /Csomafáy Ferenc: Egy magyar nyelvű tankönyv. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 24./1999. április 24.Két éve hivatalos tantárgy Romániában "A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai", azaz az erdélyi magyarság történelme. Idén megjelent a kolozsvári Vincze Zoltán és a zilahi László László történelemtanárok írta tankönyv. Vincze Zoltán elmondta, hogy bizonyára sokan bírálni fogják ezt a tankönyvet. "Nyilvánvaló, hogy Erdélyben is a magyarság történetét, és nem egy nemzeti kisebbség történetét kellene tanítani. Ezt én is tudom." "A lényeg viszont az: ebben a tankönyvben mi is benne vagyunk." László László zilahi a tankönyv hetedikeseknek szóló részét (A kuruc szabadságharctól napjainkig) írta. Sok volt a huzavona a tanügyminisztériumi jóváhagyás körül: hol engedélyezték, hol nem. Végül január végén megjött a jóváhagyás. /Szabó Csaba: Ebbe mi is benne vagyunk A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./1999. június 5.A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai című általános iskolai tankönyv bemutatóját tartották meg kevéssel az iskolai év befejezte előtt Zilahon. Hivatalos tankönyv, melynek tantárgyát egy esztendeje oktatják ugyancsak hivatalosan tankönyv nélkül. A tankönyv márciusban jelent meg, első kiadásban úgy húszezer példányban a 16 erdélyi megye iskolái részére. A tankönyv az Oktatási Minisztérium által jóváhagyott tanterv alapján és a tárcától meghirdetett pályázat keretében jelent meg, szerzői László zilahi és Vincze Zoltán kolozsvári történelemtanárok. - Felnőtteknek is érdemes kézbe venniük identitástudatuk erősítéséért, különben tudomásom szerint az elmúlt fél évszázadban nem volt hasonló hozzáférhető történelemkönyv az országban. Utánnyomás is megjelent, mód van szabad forgalmazására. /Fejér László: Magyar történelemkönyv - román állami támogatással. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./1999. október 21.Okt. 19-én tartották a kolozsvári Népfőiskola hatodik évadjának megnyitóját. Az 1999-2000-es évad programját Révész Erzsébet, a népfőiskola vezetője és főszervezője ismertette. Október és november folyamán tudományos ülésszakok témája az 1948-1949-es forradalom és szabadságharc lesz. Ezt követően az egészséggel, környezetvédelemmel, művelődéssel, természettudományokkal foglalkozó előadások következnek. Dáné Tibor Kálmán, a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság titkára ismertette a népfőiskolai mozgalom elterjedését Romániában, és méltatta a népfőiskola immár ötéves tevékenységét. - Vincze Zoltán történész A szabadságharc emlékei címmel a 48-49-es forradalom és szabadságharc hadműveleteiről tartott előadást. /Erdei Róbert: Évadnyitó a kolozsvári Népfőiskolán = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./2001. szeptember 25.Siklód Hargita megyei elszigetelt település, csökkenő lélekszámú lakossággal. A népmozgalmi adatok szerint (lásd Péterfy László: Siklód és egyháza, 2001, Infopress Rt. Székelyudvarhely) 1790-ben 1674-en, 1900-ban 1671-en, 1950-ben 1735-en, 1993-ban 489-en lakták. Az iskola összevont I-IV. osztályának öt tanulója van. Balázs Ilona nyugalmazott tanítónő 1963-tól 1988-ig tanára volt a helyi iskolának. "A 35 év alatt kilencvennyolc tanügybelit mondhattam kollégámnak, kit diplomával, kit helyettesítőként, mind elment a faluból, én maradtam, itt letelepedtem" - vallotta. Siklód rendtartó, hagyományőrző református székely falu. 1994. május 15-én új református templomot avattak a faluban, Kós Károly 1947-48-ban készített terve alapján. A faluközösség és az azt összefogó Incze Zoltán lelkipásztor és neje, Ilona munkája nélkül itt ez a szinte csoda nem következhetett volna be. Dezső Tibor Attila mostani lelkész elmondta, hogy a faluban ma 350 ember él, de az országban szétszóródottak közül még 38-an fizetnek ide kepét. /Lakatos István: Sajátos mikroklíma. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 25./2002. szeptember 2.Magyarózd ünnepelte fennállásának 775. évfordulóját, valamint hagyományossá vált találkozóját, amelyet Horváth István (1909-1977) költő, a falu szülöttének szellemiségében tartottak. A kétnapos esemény aug. 31-én kezdődött ökumenikus istentisztelettel, majd fórumra került sor A történelmi egyházak és az írástudók felelőssége az anyanyelvi kultúra megőrzésében címmel. Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnökének értékelése szerint a fórumon megfogalmazták, hogy nem véletlenül rendelik az egyház mellé a "történelmi" jelzőt, hiszen Erdélyben a nyelv, a nemzet és az egyház közé egyenlőségjelet lehet tenni. Erdélyben az egyházak mindenkor a nemzeti megmaradást szolgálták, és ezt a történelmi küldetést továbbra is teljesíteniük kell. Másnap Horváth Arany, a Horváth István Alapítvány elnöke vallott meleg szavakkal a faluról. Vincze Zoltán történész a falu történetét foglalta össze előadásában, Kötő József pedig az önszerveződés fontosságára hívta fel a figyelmet. A templomban leleplezték az első és második világháborúban elesett magyar hősöknek szentelt emléktáblát, majd sor került Horváth István szobrának megkoszorúzására. /Sándor Boglárka Ágnes: 775 éves a Maros megyei Magyarózd Horváth István költőről is megemlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./ Pálfy G. István emlékeztetett a tavalyi témára: akkor irodalom és nemzet összekapcsolódásáról, szerepéről a nemzet megmaradásában beszéltek a meghívottak, most szintén a megmaradás jegyében volt szó az egyház és a nemzet, az egyház és az írástudók felelősségéről a nemzet megmaradásában. Vetési László két helyi személyiség példáját emelte ki: a paraszti sorból fölemelkedő Horváth Istvánét, aki az irodalom, a egyetemesség felé indulva hordozta népének üzenetét, és az ugyancsak magyarózdi Nagy András teológiai tanárét. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus plébános történelmi áttekintést nyújtott az egyházak, a római katolikus egyház nemzetmegtartó szerepéről. Pakó Benedek végül a szászrégeni cselekvő egyház munkáját ismertette /felkarolják a szórványgyermekek, az árvák, az öregek sorsát, kollégiumot építenek, amelyben művelődési otthon is lesz, színpaddal/. /Bölöni Domokos: Egyetlen lehetséges életmodell: az asszimiláció-mentes élet. Megtartani hitében és nyelvében a népet. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./2002. október 4.Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala közleményben tudatta a város lakosaival, hogy a Ladányi László vezette RMDSZ-frakció tagjai, akik 2001-ben megszavazták, hogy nyolc UPE-képviselőnek menni kell, nem nyugodtak bele az alapfokon hozott döntésbe, a Marosvásárhelyi Táblabíróságra vitték az ügyet. Ezek az emberek nem vette figyelembe ötezer székelyudvarhelyi akaratát, az RMDSZ-frakció, vagyis tizenegy ember döntött úgy, hogy az UPE képviselőinek nincs helye az önkormányzati testületben. Feltehető a kérdés, áll a közleményben, hogy miért érzi többnek önmagát Bondor István tanfelügyelő, Ványolós István tanár Máthé András iskolaigazgatónál, mivel adott többet Borbáth István vállalkozó Székelyudvarhelynek, mint Páll Dénes üzletember? A nagyvállalkozó Albert András miként ítélkezhet az ugyancsak nagyvállalkozó László János felett? Nyugodt lelkiismerettel mondhatja-e Simon Károly Incze Bélának, aki felépített egy bútorgyárat és negyven évig szolgálta a közérdeket, hogy neked többé nincs helyed itt? Netán ígéretesebb ifjú utánpótlás Ladányi László Szabó Attilánál, vagy megállapíthatja-e Incze Zoltán, hogy tőle mérföldekkel lemaradva kullog Simó Ferenc, s ezért nem méltó tanácsosnak? Bálint Miklós, Magyari Dénes és Csáki Jenő hárman elégnek érezték magukat, hogy megmutassák a gyűlésterem ajtaját dr. Lőrinczi Csaba belgyógyász főorvosnak? Erre szeretne választ kapni a polgármester mellett a város lakossága is. Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának Sajtóosztálya: Közlemény. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 4./2002. október 15.Székelyudvarhelyen addig-addig áskálódott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, amíg sikerült peres úton kialakítani a pártállami időket idéző egypártrendszert a helyi hatalomban, szögezte le Szász Jenő polgármester. 2000-es helyhatósági választásokon nyolc magyar képviselőt demokratikus úton a városi tanácsba bejuttató Udvarhelyért Polgári Egyesületet a román bíróságokon addig perelte az RMDSZ, amíg megfosztatta őket mandátumuktól. Így ezentúl a 21 fős képviselőtestület helyett egy 11 fősre zsugorodott csonka tanács fog a székely anyaváros fölött uralkodni, a román kormánypárt csatlósául szegődött RMDSZ nevében. Az UPE által jelölt alpolgármestert is megfúrta a tulipános többség, egy ideje pedig őellene, a polgármester ellen folyik a városban - az RMDSZ-nek alárendelt helyi média segítségével - kíméletlen politikai harc. Szász Jenő a város lakosságához fordult, kifejtve, hogy mi történt: a Borbáth István és Ladányi László vezette RMDSZ-frakció a bírósághoz fordult, hogy nyolc képviselőt kizárjanak a városi tanácsból. Nem a táblabíróság nem vette figyelembe ötezer székelyudvarhelyi akaratát, hanem ez a tizenegy ember döntött úgy, hogy képviselőiknek nincs helye az önkormányzati testületben. Szász Jenő feltette a kérdést: miért érzi többnek önmagát Bondor István tanfelügyelő, Ványolós István tanár Máthé András iskolaigazgatónál, mivel adott többet Borbáth István vállalkozó Székelyudvarhelynek, mint Páll Dénes üzletember? A nagyvállalkozó Albert András miként ítélkezhet az ugyancsak nagyvállalkozó László János felett, Simon Károly Incze Béla felett? Ígéretesebb ifjú utánpótlás Ladányi László Szabó Attilánál, vagy különb-e Incze Zoltán Simó Ferencnél? Bálint Miklós, Magyari Dénes és Csáki Jenő ajtót mutathatnak dr. Lőrinczi Csaba belgyógyász főorvosnak? /Szász Jenő, Székelyudvarhely megyei jogú város polgármestere: Udvarhelyi egypártrendszer. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 15./2003. május 31.2002 Kossuth-év volt. 2003-at a Rákóczi-évként jegyzi a hálás utókor. A Romániai Magyar Dalosszövetség és a Kolozsmonostori Református Egyházközség közös szervezésében került sor május 24-én a kolozsmonostori református templomban arra a kórustalálkozóra, a nagyságos fejedelem emléke előtt tisztelgett műsorával. Vendéglátó a kolozsmonostori gyülekezet három éves kórusa volt karnagyával, Kállay-Miklós Tündével. Vincze Zoltán történész-tanár a Rákóczi- családnak az összmagyarság és külön Erdély históriájában játszott szerepéről beszélt. Guttman Mihály tanár, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke köszöntötte az összesereglett kórusok tagjait. Felléptek a Mákófalváról, Körtvélyfájáról, Marosvásárhelyről, Kolozsvár négy gyülekezetéből és a magyarországi Nagyatádról érkezett kórusok. /Miklós Ferenc: Rákóczi-év - 2003. Énekben emlékezés. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./2003. július 15.Aranyospolyán református gyülekezete búcsúzott Vincze Zoltán tiszteletestől. A tiszteletes elmondta, hogy az 1700-as évektől, amióta felépült a templom, az itt szolgálatot teljesítő tizenegy pap közül ő az első, aki nyugdíjba megy. A többiek mind elhunytak, mielőtt nyugalomba vonultak volna. /Ladányi Emese Kinga: Könnyes szemmel búcsúzott a református gyülekezet. A templom 300 éves történetében ez az első lelkésznyugdíjazás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15/2004. január 14.Nem csak a helytörténészek számára jelent igazi csemegét Tatár Zoltán Kincses külvárosom /Kalauz Kiadó, Kolozsvár/ címmel a tavaly megjelent kötete. Tatár Zoltán elmondta, hogy Kolozsvár külvárosának egyik negyedében nőtt, neki az kincses volt a házaival, utcáival, embereivel együtt. Az ő vidéke az Attila út vagy a Györgyfalvi úttól kelet-északkeleti irányban egészen a Magyar utcáig terjed. Ebben benne van Oncsa-telep, a Kazinczy utca, a Taksony vezér utca, a Pata utca, az Endre király utca, a Zápolya utca és Porondbánya egészen a Kossuth Lajos utcáig. Tatár Zoltán 1938-ban születt Tordán, és 1940-ben jöttek Kolozsvárra. Ott lakott egészen 1986-ig, a nagy rombolásig. A fiatalok nem ismerik eléggé a város történetét, amely az utóbbi ötven év alatt annyira megváltozott, a felnövekvő nemzedék szinte el sem tudja képzelni, milyen lehetett régen. Gaal Györgynek a Magyarok utcájáról meg a Farkas utcai egyetemről jelent meg kötete, vagy Vincze Zoltántól a Farkas utca leírása. A régebbi időkből Mikó Imre A csendes Petőfi utca című regényes leírása nagyon értékes mű. Könyve megjelenése óta sok idős ember hívta, hogy elmesélje emlékeit. /Sándor Boglárka Ágnes: Külvárosi kincsek krónikása. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./2004. június 11.Négy évvel ezelőtt még magyar térhódításról írhatott a sajtó a választásokat követően, most azonban a teljes visszaszorulás tényéről adhatott hírt Máramaros megyében. Az RMDSZ mindenütt veszített képviselőiből, a nagybányai magyar választók kétharmadát továbbra sem sikerült megszólítania. Máramaros megyében 6 magyar polgármesterjelölt indult az RMDSZ színeiben, egy pedig függetlenként, MPSZ támogatással. Közülük Koltó polgármesteri székét Incze Zoltán már első körben elnyerte, a többi máramarosi RMDSz-es polgármesterjelölt már az első körben kiesett a versenyből, Lemák Rudolf független jelöltnek pedig a Demokrata Párt román nemzetiségű jelöltjével kell újra versenybe szállnia a hosszúmezeiek voksaiért. /2000-ben az RMDSZ 13 településen indított polgármesterjelöltet, ebből négy került be a második fordulóba/. Máramaros megyében összesen 270 helyi tanácsosjelölt indult 17 településen az RMDSZ színeiben az első fordulóban, közülük 36 főnek sikerült elnyerni a tanácsosi mandátumot. /2000-ben 44 mandátumot sikerült szereznie. A megyei tanács 35 fős, ebből az RMDSZ 3 helyet nyert el: Szentgyörgyi Sándor (Nagybánya), Takács János Attila (Máramarossziget), Vicsai János (Szamosardó). /2000-ben az RMDSZ még 4 főt juttatott be a döntéshozó testületbe/. Nagybányán az RMDSz helyi önkormányzati képviselői Virág Árpád, Simori Sándor és Kovács Richárd lesznek a 2004-2008. közötti időszakban. Máramaros megyében szembetűnő az RMDSZ, s ezen belül nagybányai szavazótáborának folyamatos csökkenése. 1996-ban még 8462-en, 2000-ben 6754-en, 2004-ben pedig már csak 5929-en szavaztak az RMDSZ városi képviselőjelöltjeire. Ugyanez a számsor a polgármesterjelöltek esetében: 6024 (1996-ban), 5183 (2000-ben) és 4066 (2004-ben). /Dávid Lajos: Országos siker – máramarosi kudarc. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 11./2004. július 16.A Korunk folyóirat júliusi számát a régészetnek szentelte. A tartalomból: Balázs László-Benkő Elek: Kolozsvár-Szentpéter régészeti emlékei; Szőcs Péter Levente: Kerámiaedények a régészet és az írott források tükrében; Lupescu Radu: Vajdahunyad, a vár kutatástörténete (19–20. század); Vincze Zoltán: Posta Béla és tanítványai; Kürti Béla: Gondolatok az avarokról és az avar továbbélésről. /Kovács Kiss Gyöngy: Korunk/ 2004. július. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./2004. szeptember 9.Koltóra sokan elmentek, hogy Petőfire és Júliára emlékezzenek, a Teleki-kastélyban lévő múzeumban. A rendezvény istentisztelettel kezdődött, majd megkoszorúzták a Petőfi-Júlia páros szobrot. Dávid Gyula irodalomtörténész, az EMKE országos alelnöke Petőfit emlékét idézte, majd Ratzky Rita, a Budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója mondott beszédet. A kastélykerti emlékműsort Koltó – újabban önálló magyar község -, polgármestere, Incze Zoltán nyitotta meg. Böndi Gyöngyike képviselő kijelentette: az RMDSZ „képes lesz Erdély egész magyarságának önállóságát megteremteni, a tulajdonképpeni autonómiát". /Farkas E. Zoltán: Petőfi boldog koltói napjaira emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./2005. április 22.Botrány tört ki a Petőfi-emlékmúzeum kulcsa körül a Máramaros megyei Koltón. Incze Zoltán, a település polgármestere szerint a belépőjegyek árából származó bevétel a községet illeti, ezért a múzeum kulcsának is annak alkalmazottjánál kell lennie. Kicserélte az épület bejáratán a lakatot, kulcsot pedig Kádár Emőkének, a múzeum gondnokának sem adott. „A múzeumvezetés nem hatalmi, hanem szívügy” – vélte Kádár Emőke, akinek nagyapja, Sebők Mihály alapította a múzeumot 1960-ban. /Pesek Attila: Botrányos „kulcskérdés” Koltón. Erőszakkal zárták be a Petőfi-emlékmúzeumot. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 22./2006. március 13.Március 12-én Kolozsváron az RMDSZ Hídelvi Kerülete és a Hídelvi Református Egyházközség ökumenikus istentisztelet keretében emlékezett meg március 15-ről. Az ünnepi műsoron felszólalt Dr. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke, majd Vincze Zoltán történész az 1848-as kolozsvári eseményekre emlékezett. /Március 15-re emlékeztek Hidelvén. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./2008. március 15.A székelyudvarhelyi RMDSZ megtartotta a városi és megyei tanácsos, illetve a polgármester jelöltállítási küldöttgyűlését. Székelyudvarhely RMDSZ-színekben induló polgármesterjelöltje Bunta Levente megyei tanácselnök lett. A városi tanácsosi helyekre 21 székelyudvarhelyi jelöltette magát, az első helyen Biró Enikő, az RMDSZ székelyudvarhelyi városi szervezetének elnöke áll, őt követi dr. Nagy Levente, Benedek Árpád Csaba, Géczi Levente, Csáky Jenő, Novák Károly István, dr. Hermann Gusztáv Mihály, Magyari Magdolna és Gergely László. A megyei tanácsosjelöltek listáján hét név áll, az élen Bondor István főtanfelügyelő, majd Bunta Levente, Sófalvi László, Birtalan József, Ványolós István, Benedek Árpád Csaba és Incze Zoltán következnek. /Szász Emese: Polgármesterjelölt Bunta Levente. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 15./2008. június 5.A választás eredménye miatt tiltakoztak a romák a Máramaros megyei Koltón. A helyszínre érkező rendőröknek elmondták, hogy pénzt és mezőgazdasági terményeket kaptak voksokért cserébe egy helyi lakostól. Elégedetlenségüket az váltotta ki, hogy a polgármesteri székért folyó küzdelemből nem az RMDSZ-es Incze Zoltán, hanem a függetlenként induló Csendes Lajos került ki győztesen. A rendőrség szóvivője elmondta, próbálják a leírások alapján azonosítani azt a személyt, akiről a romák azt állítják, hogy 50 lejt és egy láda paradicsomot kaptak volna szavazatukért cserében. /Voksvásár Koltón? = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./2008. november 22.Hetedik alkalommal rendezte meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) a magyar tudomány napja Erdélyben elnevezésű szokásos évi konferencia első felét november 21-én, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Az idei rendezvénysorozat témája az erdélyi magyar tudományos közgyűjtemények mai állapotának és jövőjének lehetséges alakulása. Az EME egykori természetrajzi, történeti, néprajzi, földrajzi gyűjteményeit annak idején jogtalanul államosították, és az intézmény sok éve folytatja harcát azok tulajdonjogának visszaszerzéséért. „Hatalmas értékekről van szó, ez az átmeneti állapot nem tartható sokáig” – jelentette ki Egyed Ákos EME-elnök a konferencián, a tulajdonjogi viszonyok rendezését sürgetve. Az EME jövőre ünnepli fennállásának 150. évfordulóját, erre az alkalomra kötetet fognak megjelentetni a kommunista rendszer által elkobzott gyűjteményekről. Ugyanakkor tudni kell, hogy más erdélyi magyar tudományos intézményeket is jogos tulajdonuk visszaszerzése vezérel. A tudományos kutatásokat szolgáló anyagokat német, román és zsidó kiegészítő források összefüggésében kell hasznosítani. Görömbei András, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottságának elnöke előadásában nemzeti önismeretünk felújításának fontosságát hangoztatta. A történelem során a magyarság – önként vagy idegen hatalmak nyomására – sokszor került öntudati válságba. Most a nyolc államba szakadt népet kell saját szellemisége megőrzésére sarkallni, miközben a szomszédok mindnyájan megteremtették saját országukat, és megerősödtek. – Mi nem akarunk senki ellen harcolni, csak saját magunkat akarjuk átmenteni a jövőnek, és ebben az EU lehetőségeket ajánl fel. A globalizációban erkölcsi-szellemi tartalékainkat felhasználva kell haladnunk tovább, nem a beolvadás gondolatával, hanem méltóságunk megőrzésével, mert nem vagyunk más nemzeteknél alábbvalók – hangsúlyozta Görömbei. Üdvözlő beszédet mondott még Bitskey István, a KAB-bal szoros kapcsolatokat fenntartó Debreceni Akadémiai Bizottság elnöke, és Szűcs Edit, a Debreceni Egyetem Műszaki Karának dékánja. Ezután plenáris előadások következtek. Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója a csíkszeredai Mikó-vár épületében található intézmény gyűjteményeit mutatta be. A múzeum alintézményei: a zsögödi Nagy Imre Emlékház és Galéria, a tusnádfalui Borvízmúzeum, a néprajzi, a szabadtéri, a régészeti-történelmi, a természettudományi és a régikönyv-gyűjtemény. . A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum közgyűjteményeit Vargha Mihály igazgató ismertette. Az intézmény most csak államosított gyűjteményekkel rendelkezik. Elkezdték az öt belső (természetrajz, régészet, történelem, néprajz, könyvtár) és öt külső részleg (Gyárfás Jenő Képtár, csernátoni Haszmann Pál Múzeum, kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum, zabolai Csángó Néprajzi Múzeum, baróti Erdővidéki Múzeum) anyagának digitális feldolgozását. Zepeczáner Jenő, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója az 1950-ben államosított intézmény gyűjteményeit (történelem, néprajz, természetrajz, helytörténet, tudományos könyvtár, dokumentumtár) mutatta be. Az EME gyűjteményeiről több előadás hangzott el. Nagy-Tóth Ferenc a természettudományi szakosztály gyűjteményeinek múltjáról szolgáltatott adatokat, Sipos Gábor előadásában pedig az intézmény könyvtárának múltját vette számba. Murádin Jenő az EME képtáráról, Vincze Zoltán az érem- és régiségtárról, Tötszegi Tekla a néprajzi gyűjteményeiről, Mihály Melinda a középkori és kora újkori kőtárról, Bogdándi Zsolt pedig a jelenkori gyűjteményekről számolt be. A konferencián első ízben adták át a KAB-díjat, amit, Ferencz István főszerkesztő képviseletében, a csíkszeredai Székelyföld kulturális (de egyben szépirodalmi és tudományos) folyóirat kapott meg. Szintén először ismertették azok névsorát, akik az MTA köztestületi tagságát nyerték el: Asztalos Lajos, Marton Melinda, Magyari Tivadar, Ágoston Klára-Zsuzsa, Pálffy Károly, Fekete Pali-Pista Szilveszter, Kolumbán Vilmos József, Péter A. Sándor, Chirila Emil, Domandi János, Mintas Ioan, Simon Zsolt és Székely Csaba István. Az EME újjászervezésében és folyamatos működtetésében kifejtett kiemelkedő munkásságáért a Gróf Mikó Imre emlékplakettet Gaal Györgynek adományozták. A fiatal kutatóknak szánt Nagy György Emlékdíjat Gergely Orsolya csíkszeredai szociológusnak és Nagy Mihály Zoltán történésznek (EME) nyújtották át. /Ördög I. Béla: Visszaigényli tudományos közgyűjteményeit az EME. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben – VII. Fórum. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./2008. december 3.Az 1995-ös tanügyi törvény biztosította a magyar történelem tanításának lehetőségét, kezdetben mégis szülői aláíráshoz kötötték ezt, sőt, voltak iskolák, ahol óvakodtak a törzsanyagba foglalni és órarendbe iktatni. Ekkor még nem volt sem tanterv, sem tankönyv. Az 1996–1997-es tanévben Hargita megyében többen a Hargita Népében hétről hétre megjelenő tankönyvpótlóból éltek. 1997-től kedvezőre fordult a helyzet a tanterv jóváhagyásával és az erre épülő tankönyv – László László, Vincze Zoltán: A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai – megjelenésével. Ez a tankönyv jó, többszöri utánnyomást is megért, de tíz év elteltével szükség van egy javított, az utóbbi évtized eseményeiről is beszámoló kiadásra. A tankönyv mellé a történelemtanárok munkafüzeteket is írtak, szerkesztettek a szórványban és Székelyföldön. Király László, Novák Károly István székelyudvarhelyi tanárok kétkötetes munkafüzete második bővített kiadását is megérte. A magyar történelmet tanító tanárok számára az Oktatásügyi Minisztérium Kisebbségi Igazgatósága novemberben és decemberben – szakmai képzést szervezett Nagyváradon. /Fodor S. Sándor szaktanfelügyelő, Székelykeresztúr: Történelmünk tanításáért, tovább. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 3./2009. szeptember 9.Szász Jenő az MPP listavezetője a szeptember 27-i székelyudvarhelyi előrehozott választásokon. Szász bizakodó: meggyőződése, hogy a városi önkormányzatban az általa vezetett párt a mandátumok többségét fogja megszerezni. Az MPP listáján másodikként indul Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke, utána Fóri Irma Györgyi jogász és Balázs Árpád következik. Dósa Barna, a Zöld Párt helyi elnöke ismét megpályázza a tanácsosi tisztséget, Jakab Attila, az Udvarhelyi Fiatal Fórum vezetője is jelöltek között szerepel. Az RMDSZ listavezetője Bíró Enikő, a helyi szervezet vezetője, második, illetve harmadik helyen Incze Zoltán és Gergely László következik. /Szász Jenő vezeti a tanácsosi listát. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./2009. december 18.Az elnökválasztáson a Markó Béláék által támogatott Mircea Geoana majdnem minden erdélyi megyében csúfos vereséget szenvedett, és Traian Basescu győzött. Tekintve, hogy az utóbbi öt évben ez volt a Markó Béla vezette RMDSZ negyedik választási veresége, felvetődik a kérdés: tulajdonképpen kit is képviselnek valójában? Az RMDSZ nem Markóék hitbizománya, hanem több mint másfél millió erdélyi magyar érdekképviselete. Mivel nem hajlandók komolyan venni a nép akaratát (a választási eredményeket), elvesztették legitimitásukat az RMDSZ képviseletére. Ha becsületesek akarnak maradni, egyetlen dolguk van: lemondani! Még szerencse, hogy még van egy élő lelkiismeretünk, egyfajta Wojtyla atya, aki nem felejtette el, hogy még van erkölcs, igazság és becsület. Nem igaz, hogy „nincs mit tenni”: gondolkozzunk, szóljunk, írjunk. Ne féljetek! /Olvasói levél: Incze Zoltán, Kolozsvár: RMDSZ-t Markó nélkül. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./2010. február 8.Újabb hivatalok az RMDSZ-nekMegjelent a Hivatalos Közlönyben, ezzel hatályba lépett az a miniszterelnöki rendelet, amelynek értelmében Ladányi Árpád Csaba elfoglalhatja a pénzügyőrség országos vezérigazgatói tisztét. Az RMDSZ vezérkara a koalíciós tárgyalások alapján megkapott egyéb állami közintézmények vezetőire is javaslatot tett. Eszerint Incze Zoltánt jelölte az Országos Talajjavító Hivatal vezérigazgatói tisztségének betöltésére, Nagy Mihályt az Országos Levéltár, Gombos Csabát a Tarom légitársaság élére állítaná, Nagy Józsefet az Országos Környezetvédelmi Ügynökség elnökének, Kovásznai Sándort a Romániai Hagyományos és Környezetbarát Termékek Országos Hivatala, Kocsis Andrást pedig az Állatnemesítési és Szaporítási Országos Ügynökség vezérigazgatójának jelölte. Forrás: Erdély.ma 2010. február 8.Gombos Csaba a Tarom élénMár csak Radu Berceanu szállításügyi miniszter aláírása hiányzik ahhoz, hogy az RMDSZ által javasolt Gombos Csaba foglalja el Románia légitársasága, a Tarom vezérigazgatói tisztségét. A negyvenéves, közgazdász végzettségű Maros megyei tanácsost a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) a hétvégén nevesítette a posztra. Az RMDSZ operatív döntéshozó testületének a területi szervezetek által javasolt, összesen négy személy közül kellett kiválasztania a legalkalmasabbat. A jelöltek azonban előbb átmentek az ügyvezető elnökség előzetes rostáján, így végül csak kettejük neve került a SZÁT asztalára. „Mindkét jelöltet meghallgattuk, s Gombos Csabát alkalmasabbnak ítéltük a posztra” – magyarázta lapunknak Kovács Péter ügyvezető alelnök, a SZÁT tagja, aki nem kívánta megnevezni a másik meghallgatott jelöltet. Gombos Csabát külföldön érte el az a hír, hogy a Tarom vezérigazgatói tisztségének várományosa lett. „Jó érzés, hogy megbíztak bennem” – kommentálta jelölését az ÚMSZ-nek. Kérdésünkre elmondta, korábban még nem dolgozott a légi fuvarozáshoz kapcsolódó területeken, ám meglátása szerint az anyagi gondokkal küszködő országos légitársaságnak elsősorban jó menedzserre van szüksége. „Nekem már van tapasztalatom a krízismenedzsmentben” – mondta Gombos, aki jelenleg a kábeleket gyártó marosvásárhelyi Romcab vállalat vezérigazgatója. Tájékoztatása szerint amióta átvette a cég vezetését, az évi forgalom hatmillió dollárról huszonötmillió dollárra nőtt. „A Romcab a vezetésem alatt három év alatt piacelső lett. Természetesen nem ígérem, hogy ezt a Taromnál is rövid időn belül el tudom érni. Munkámat azzal kezdem, hogy megvizsgálom, melyek a légitársaság gyenge pontjai, mi okozza tetemes veszteségeit” – magyarázta Gombos Csaba, utalva arra, hogy a Tarom 21 millió eurós veszteséggel zárta a tavalyi évet. A vezérigazgató-jelölt életrajzának akadnak kellemetlen mozzanatai is. Tavaly az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) panaszt emelt ellene hamis nyilatkozattétel gyanújával, ám a vádhatóság megalapozatlannak találta a vádakat. Az ANI szerint Gombos vagyonnyilatkozatában nem tüntetett fel egy több mint 1800 négyzetméteres marosvásárhelyi telket, egy háromszobás, összkomfortos tömbházlakást, valamint egy Mercedes márkájú személygépkocsit. A hatóság panasza akkor született, amikor Gombos az RMDSZ marosvásárhelyi elnöki tisztségét is megpályázta. „Amint annak idején is elmondtam, a lakásom 69,59 négyzetméteres felülete helyett véletlenül 59 négyzetmétert tüntettem fel. Másrészt az ANI által úgymond kinyomozott, de a vagyonnyilatkozatban nem szereplő 1800 négyzetméteres telkemet és a Mercedesemet még 2004-ben eladtam. Erről az ügyészek is meggyőződtek, így nem kezdeményeztek bűnügyi eljárást” – nyilatkozta tegnap lapunknak a megyei tanácsos. Egyébként Gombos Csaba neve sportberkekben is ismert. Korábban világbajnoki címet szerzett a keleti harcművészetek egyik válfajában, a wu-shuban. A Tarom légitársaság vezérigazgatói posztját jelenleg Ruxandru Brumariu tölti be, akit a PSD–PD–L-kormány idején neveztek ki a tisztségre. Érdekesség, hogy Ruxandru Brumariu apja, Nicolae Brumariu 1995-96 között szintén a Tarom vezetője volt. tagja SZÁT: még két jelölés hátravan a tizenkettőből A Tarom vezérigazgató-jelöltje mellett további öt országos hatóság és ügynökség vezető pozíciójának várományosát nevesítette hétvégén a SZÁT. Eszerint Nagy Mihályt jelölték az Országos Levéltár, Kocsis Andrást az Állatnemesítési és Szaporítási Országos Ügynökség, Nagy Józsefet az Országos Környezetvédelmi Ügynökség, Kovásznai Sándort a Romániai Hagyományos és Környezetbarát Termékek Országos Hivatala és Incze Zoltánt az Országos Talajjavító Hivatal élére. Kovács Péter ügyvezető alelnöktől megtudtuk, majdnem minden posztra több jelöltet is meghallgattak. A SZÁT még két nevesítéssel adós. Az RMDSZ vezető testülete várhatóan a következő ülésén dönt arról, kit jelölnek az Országos Építkezési Felügyelőség, illetve az Országos Urántársaság élére. Mint ismert, az RMDSZ a koalíciós partnerrel folytatott alkudozások nyomán összesen tizenkét országos ügynökség és hatóság, illetve állami vállalat vezetői tisztségét kapta meg. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. október 29.Hogy került a csizma az asztalra? Avagy miért foglalkozik tankönyvekkel az RMDSZ Oktatási Főosztálya?Jogosan vetődhetett fel a kérdés minden jóhiszemű olvasóban, midőn Péntek János professzor úr megnyilatkozásait olvasta a Krónika október 1-jei számában B. Kovács András tollából (Használhatatlan, csapnivaló tankönyvek, Szempont). Egy kis emlékeztető a nyilatkozatból: „Amikor 1999-ben a miniszteri rendelet a kisebbségi szervezetekre bízta a tankönyvek ügyét, akkor az RMDSZ ebből kizárta az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsot, a pedagógusszövetség szakmai szervezetét. A miniszteri rendelet a tankönyvek szakmai ellenőrzési jogát biztosítja, e munkába a tankönyvtanácsot nemhogy nem vonták be, hanem gyakorlatilag kizárták. Kuratóriumi elnökként kijelenthetem, hogy a tankönyvtanácsot a mai napig nem hozták olyan helyzetbe, hogy szakmai szervezetként legyen valamilyen kompetenciánk. Beszélni beszélhetünk róla, de szavunknak nincs foganatja. A tankönyvüggyel gyakorlatilag ma az RMDSZ-irodák, a kolozsvári oktatási főosztály foglalkozik. Márpedig sehol a világon nem történt még meg, hogy egy politikai párt irodájában folyjanak az úgymond szakmai munkálatok, ráadásul az általam már vázolt eredménnyel”. A fentiek alapján akár fel is háborodhatna a tisztelt olvasó, de a helyzet az, hogy a minden kétséget kizáróan igazolható események és kordokumentumok komolyan cáfolják az idézett állítások igazságtartalmát, megkérdőjelezve hitelességüket. Számomra fölöttébb bizarr, mi több, groteszkbe hajló, hogy a professzor úr annak az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsnak a kizárásával vádolja az RMDSZ-t, mely az Ügyvezető Elnökség kezdeményezésére jött létre 1993-ban és Péntek Jánost választotta kuratóriuma elnökének. Az első időszakban (1993–1997 között) a Fiser Fülöp Ildikó és Cs. Gyímesi Éva (mindketten az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnökei voltak) által bejegyeztetett Collegium Transsylvanicum Alapítvány keretében tevékenykedett, majd ezt követően a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetség szaktestületeként fejti ki tevékenységét. Az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács megalakulását követően az Ügyvezető Elnökség két munkatársat foglalkoztatott az anyanyelvű oktatásunkkal kapcsolatos problémák megoldása érdekében. Fóris-Ferenczi Rita a tanügyi reform, oktatási programok, míg Székely Győző a magyar nyelvű tankönyvkiadás kérdésköréért felelt. De hagyjuk a korai előzményeket, térjünk vissza a közelmúlthoz. Kezdjük ott, hogy a Péntek professzor úr által említett miniszteri rendelet (OMEC nr. 3950) nem 1999-ben, hanem 2005. április 25-én jelent meg, az RMDSZ igen erélyes fellépésének köszönhetően. Ebben az időszakban az oktatási minisztériumot Mircea Miclea vezette, az RMDSZ képviseletében pedig Kötő József töltött be államtitkári funkciót. A 9 cikkelyt magában foglaló – ma is érvényben levő – rendelet szabályozza a kisebbségek nyelvén folyó oktatásban, a kötelező oktatás szintjén használható tankönyvek ügyét. Néhány fontosabb kitétel: A kisebbségi oktatásban használhatóak az anyanyelven megírt és engedélyeztetett tankönyvek. • A magyar kisebbség számára minden tantárgyból legkevesebb 2 alternatív tankönyvet kell biztosítani. • Az anyanyelvű oktatásban – államközi protokoll alapján – lehet alkalmazni az anyaországban használatos tankönyveket. • A kisebbségi tankönyvkiadást a kötelező oktatás szintjén az állami költségvetésből finanszírozzák. • A román nyelvből fordított tankönyvek csak a minisztérium Kisebbségi Főosztálya jóváhagyását követően nyomtathatók ki. Ez utóbbi rendelkezés befoglalását az RMDSZ pontosan azért szorgalmazta, hogy lehetőség nyíljon a silány minőségű fordítások kiiktatására. A rendelet mellékletében a fordítások szakmai ellenőrzésének lebonyolítására az RMDSZ-t és az RMPSZ-t (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége) nevesíti. A rendelet megjelenését követően, mint az Ügyvezető Elnökség Oktatási Főosztályának vezetésével frissen megbízott ügyvezető alelnök megbízatást kaptam a szakmai szervezetek és a magyar érdekeltségű tankönyvkiadók vezetőivel folytatandó érdemi tárgyalásokra annak érdekében, hogy mihamarabb találjunk megoldást a rendeletben foglalt jogosítványok gyakorlatba ültetésére. Az első közös megbeszélésre 2005. május 28-án került sor Kolozsváron, az Ügyvezető Elnökség Majális utcai székházában. Hogy milyen fontosságot tulajdonított az RMDSZ a tankönyv-problematikának, gondolom, egyértelműen jelzi, ha közlöm a tanácskozásra általam meghívott és ott megjelent személyek névjegyzékét: Markó Béla – szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes, Takács Csaba – ügyvezető elnök, Kötő József – oktatásügyi államtitkár, Asztalos Ferenc – képviselő, a parlament oktatási szakbizottságának elnöke, Lászlófy Pál – az RMPSZ elnöke, Péntek János – professzor, az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke, Gyenge Csaba – egyetemi professzor, P. Dombi Erzsébet – docens, Fóris-Ferenczi Rita – adjunktus, Veres Valér – adjunktus, Balla Júlia – középiskolai tanár, Székely Győző – tankönyvszerkesztő, Tőkés Elek – a Stúdium Kiadó igazgatója, Szikszai Ildikó – az Ábel Kiadó igazgatója, Varga Károly – a Corvin Kiadó igazgatója és Tulit Zsombor – a T3 Kiadó igazgatója. A többórás tanácskozáson a jelenlevők egyhangúlag elfogadták Lászlófy Pálnak, a pedagógusszövetség elnökének javaslatát. „Az én javaslatom az, hogy a közoktatás általános problémáinak és ezen belül a tankönyvellátás gondjainak megoldására hozzuk létre a Romániai Magyar Közoktatási Tanácsot (RMKoT – a felsőoktatási Tanács mintájára), amely legyen egy hárompillérű testület: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Magyar Tankönyvkiadók Egyesülete képviseletével. (Az idézet az ülésen készült jegyzőkönyvből származik.) A tanácskozás végén Markó Béla szövetségi elnök megbízott, mint oktatásért felelős ügyvezető alelnököt, hogy egy héten belül dolgozzam ki az RMKoT szervezési és működési szabályzatát, és Lászlófy Pállal közösen készítsük elő a testület következő ülését. Folyamatos információcseréket és egyeztetéseket követően került sor az RMKoT az év július 9-i ülésére, ugyancsak a Majális utcai székházban. Ez alkalommal közösen egyeztettünk a románból történő tankönyvfordítások minőségi ellenőrzésének procedúráját illetően. A 9 tagú testületből e sorok íróján kívül jelen voltak: Kötő József államtitkár, Asztalos Ferenc képviselő, Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó igazgatója, Lászlófy Pál RMPSZ-elnök, Székely Győző, az Erdélyi Tankönyvtanács képviselője és Tulit Zsombor a Magyar Tankönyvkiadók Egyesülete képviseletében. Döntések sorát hoztuk meg arra vonatkozóan, hogy kiket kérünk fel a már lefordított és a kiadók által lektoráltatott tankönyvek újralektorálására, milyen mértékű legyen az elvégzett munka honoráriuma, hogyan történjen a kapcsolattartás és információcsere a szerzők-kiadók-oktatási főosztály-szaklektorok-minisztériumi Kisebbségi Főosztály- láncolatban. Néhány név azon személyek közül, akiket az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács és a magyar tankönyvkiadók javaslatára kért fel az RMDSZ Oktatási Főosztálya a fordítások ellenőrzésére: dr. Gyenge Csaba – műszaki tudományok, dr. Kerekes Jenő – gazdaságtudományok, dr. Ágoston Katalin – műszaki tudományok, dr. Orbán Béla – matematika, dr. Lányi Szabolcs – ipari kémia, dr. Makkai Ferenc – kémia, dr. Csibi Vencel – mérnöki mechanika, Darvay Béla – fizika, dr. Ráduly-Zörgő Éva – pszichológia, dr. Péntek Imre – pszichológia, dr. Ionescu Klára – informatika, dr. Robu Judit – informatika, Vincze Zoltán – történelem. Kötelességem, hogy ez alkalommal is megköszönjem mindegyikük felelősségteljes és magas szakmai igényességgel végzett munkáját. Tekintettel arra, hogy az RMPSZ anyagiak hiányában nem tudta teljesíteni előzetesen vállalt pénzügyi kötelezettségeit, 2005. augusztus 30-i dátummal a Communitas Alapítvány együttműködési szerződést kötött az RMPSZ-szel, mely alapján átvállalta a költségtérítések 60 százalékát. Nos, a fenti – egyértelműen dokumentálható – tények ismeretében úgy érzem, jogos a kérdésfelvetés: hogyan beszélhetett kizárásról Péntek professzor úr megnyilatkozása során? De azt hiszem, erre a választ nem nekem kell megadnom! A történelmi hűség kedvéért kell megemlítenem, hogy a „pártirodának” titulált Oktatási Főosztály 2008-ban arra is mert vállalkozni, hogy a CENTA Közép-európai Tanárakadémia együttműködésében Tankönyveink megújításáért címmel továbbképzést indított romániai magyar tankönyvszerzők számára. Tavasszal a Kolozsváron megszervezett képzésen mintegy 200-an vettek részt, és többek között olyan szakmabeliek tartottak előadást, mint: dr. Hoffmann Rózsa – egyetemi docens, dr. Vass Vilmos – egyetemi docens, Csapó Benő – egyetemi tanár, Antalné Szabó Ágnes – egyetemi docens, Valaczka András – tankönyvszerző, a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. vezetője, Kojanitz László – a Tankönyvkutató Intézet igazgatója, Horváth Zsuzsanna – az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főmunkatársa. A képzés folytatására ősszel került sor Budapesten azon 40 személy részvételével, akik teljesítették az előzetes megállapodás értelmében elfogadott feltételeket. A hallgatók két nap alatt külön csoportokban vettek részt a saját szakterületükre vonatkozó előadásokon és képzéseken. Az sem mellékes, hogy a két program lebonyolításához szükséges 160 ezer lejt (1,6 milliárd régi lej) szintén az Oktatási Főosztály „járta ki”, pályázva a Communitas Alapítványnál, a romániai és magyarországi oktatási minisztériumoknál. Végezetül szinte félve merem leírni, hogy „pártirodaként” arra is volt bátorságunk, hogy magyar nyelvű tankönyvek megírására írjunk ki pályázatot a Communitas Alapítványon keresztül, és elkészülhetett hat olyan hiánypótló tankönyv, melyek elnyerték a szakemberek elismerését. Arról, hogy a folyamatosan megjelenő tanügyi törvénytervezetek elfogadtatására való hivatkozással az oktatási minisztérium évek óta nem ír ki pályázatot új tankönyvek megírására és ennek következtében az általunk megíratott tankönyvek nem kerülhettek a tanulók padjára, mi nem tehetünk. Amit viszont sikerült megtennünk, az, hogy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) és az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány támogatásával az elmúlt kilenc évben – pályáztatási rendszerben lebonyolítva – több mint 92 ezer tankönyvet osztottunk ki ingyenesen 11. és 12. osztályos diákjainknak. Hogy került tehát a csizma az asztalra? A legkézenfekvőbb válasz: odatették! Miért foglalkozik az RMDSZ tankönyvekkel és egyáltalán oktatással? Hát azért, mert egyrészt a választópolgárok szavazatokban kifejezett bizalma odatette és erre kötelezi, másrészt tudjuk, hogy helytálló a magyar közmondás, miszerint: segíts magadon, Isten is megsegít. Lakatos András, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, gyakorló tanár, iskolaigazgató. Előzmény: Krónika (Kolozsvár), 2010 október 1. Használhatatlan, csapnivaló tankönyvek A Krónika kiemelt helyen foglalkozott a román nyelv oktatásának évtizedek óta vajúdó kérdésével, lévén annak megoldatlansága a kisebbségi oktatás egyik legégetőbb gondja. Kimutatta: nem egy esetben ideológiai elfogultság siklatta ki a pedagógiai meggondolásokat, a didaktikailag indokolt elvek érvényesítését, s amikor a helyzet jobbra fordulhatna, a soros tanügyi reform elakadt, a legújabb törvénytervezet politikai időhúzás áldozataként a szenátusban vesztegel. No de az adott jogi lehetőségek kihasználásával is adósok vagyunk, miként az kiderül Péntek János nyelvészprofesszornak, az MTA kolozsvári akadémiai bizottsága és az erdélyi tankönyvtanács elnökének megállapításaiból. Az egyetemi tanár a tankönyvkiadás és a nyelvtanítás elvi szempontjai, az aktuálpolitikai helyzet beható ismeretében pontos diagnózist tud felállítani, és a bajok orvoslásához megoldásokat is sugall. Alternatív tankönyvválaszték Az alábbiakban a professzor úrnak a Sapientia- egyetem csíkszeredai karán a kétnyelvűségnek szentelt konferenciáján elhangzott előadásából vett gondolatokat szerkesztettük egybe egy, a témában folytatott beszélgetéssel. Péntek János azzal kezdi, hogy még Andrei Marga minisztersége idején, 1999-ben a magyar tankönyvek ügyét rendeletben rábízták az RMDSZ-re, hogy az a Romániai Magyar Pedagógusszövetséggel karöltve gondoskodjék az új tankönyvek megírása fölötti felügyeletről. Ez Péntek János szerint nem valósult meg, illetve ami megvalósult belőle, azt mutatja, hogy e törvény adta lehetőséggel egyáltalán nem éltünk, illetve egyesek visszaéltek vele. Súlyos a vád, íme az indoklás. „A pályázatokra valóban elkészültek az alternatív tankönyvek. Kötelező módon több tankönyvnek kell lennie minden tárgyból, így a román tantárgy számára is több készült. Nos, én úgy látom, hogy ami ezek közül a leggyengébbnek bizonyult, amit nem mertek bevinni a román iskolákba, arra ráütötték, hogy jó lesz a kisebbségi oktatásnak – magyarázza a kolozsvári egyetemi professzor –. Látnivaló, ezeknek a tankönyveknek a szerzői kizárólag román anyanyelvűek, a kisebbségi nyelvekről nem tudnak semmit, ezek a tankönyvek egyáltalán nem kapcsolódnak semmilyen kisebbségi nyelvhez. Kiegészítették ugyan őket magyar szójegyzékkel, de abból is látni, fogalmuk sincs, kinek készült, ugyanis a főnév mellé oda van írva, milyen nemű az a főnév, holott az a magyarban képtelenség. Találtam benne olyan feladatot: adjál példát a te nyelvedből arra, hogy a hangsúly alapján jelentős különbség keletkezik a szavak között. A hazai kisebbségek közül a magyarban, a szlovákban, a lengyelben stb. kötött a hangsúly, a feladat tehát abszurd elvárással lép fel.” Magam is tanúsíthatom, hogy általam ismert kisebbségi iskolában elutasították e könyv használatát, nem a kisebbségeknek szánt, hanem inkább a kimondottan románoknak írott tankönyvet választotta a romántanár, mert azt tartja didaktikailag jobbnak. „Könnyebb belőle oktatni a magyar tanulókat is” – indokolta döntését a pedagógus. Ma tehát Romániában nem igaz, hogy a kisebbségi gyerekek nyolcadikig számukra készült románkönyvekből tanulnak, illetve nem úgy igaz, ahogy gondolnók. A szakembernek lesújtó a véleménye ezekről a tankönyvekről, szerzőiket több szarvashiba elkövetése miatt is elmarasztalja. Mindenekelőtt képtelenségnek tartja, hogy „a kisebbségeknek” mint olyanoknak készítsen valaki tankönyvet. Annak ugyanis anyanyelv-specifikusnak kellene lennie, azaz valamennyit a diákok anyanyelvéből kiindulva kellene megalkotni, ráépítve az anyanyelvi tudásra azt, amit a másik nyelvből neki meg akarunk tanítani. Tehát nem lehet egy kalap alá venni olyan különféle szerkezetű és szemléletű, eredetű nyelveket, mint például a szlovák, a török, az ukrán, a magyar vagy a szerb. E kérdés megoldásához tehát még csak hozzá sem láttak nálunk, bár az oktatási minisztérium nemzetiségi osztályának mindig magyar volt a vezetője, s bár a törvényes lehetőség már tíz éve adott lenne hozzá. Esélyegyenlőtlenség Péntek János professzor elmondja, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács elé került ügy hasonlóképpen fájó és újabb fonákságra vet fényt. „Hátrányos megkülönböztetés, ha ugyanolyan vizsgakövetelményeket támasztunk a román és nem román anyanyelvűekkel szemben. Mert bármilyen jók lesznek, ha javulnak majd a román oktatás tantervei és a könyvei, akkor sem fogadható el, hogy érettségi vizsgán ugyanazokat a tételeket kapják a magyarok, mint a többségiek, és ugyanazon pontozással bírálják el teljesítményüket – állapítja meg a neves nyelvész –. Ott vannak a parlamentben az idegen nyelveket beszélő képviselők. Vajon mit szólnának hozzá azok, akik azt állítják magukról, jól beszélnek franciául, ha odaállítanák egy francia anyanyelvű mellé őket, hogy együtt vizsgázzanak vele? Helyt tudnának-e állni egy ilyen vizsgán? Képtelenség. Ezt nem lenne szabad megengedni! Ezzel nyilvánvaló, hogy hátrányos helyzetbe hozzuk a gyermekeket. És nem csupán a vizsgáról van szó. Évente kimutatják statisztikailag, hogy románból hány magyar iskolás bukik meg, hogy mindez mennyit nyom átlagos osztályzatukban. Az egyetemi bejutás ma sok helyt pontozás alapján folyik, az érettségieredményeket is beszámítják, és ettől függ az is, hogy tandíjas lesz-e, vagy sem a diák. Ha átment ugyan románból, de a jegye gyenge, akkor ez méltánytalan hátrányba taszítja… És ennek orvoslására nem kell semmilyen előkészítés, mert a tantervi és tankönyvreformhoz több idő szükségeltetik, ez viszont egyszerű politikai döntést kíván csupán. Azaz más tételeket kell kidolgozni a magyar iskolák számára és kész!” Péntek professzor úgy véli, az alternatív tankönyvek meglétét előíró paragrafus máig sem működik Romániában. Szerinte legalább két nyelvi szituációból kiindulva kellene az alternatív tankönyveket kidolgozni. „Az egyik az, amikor a gyerek viszonylag jól tud románul már korábbról, mert környezeti nyelve a román, a másik pedig, amikor gyengén vagy egyáltalán nem tud. Mint például a Székelyföldön. Ezeket a helyzeteket külön kellene kezelni. A törvény pedig megengedi ezt, mivel úgy fogalmaz: legalább két tankönyvnek kell léteznie a kisebbségi oktatásban minden tárgy esetében. Ez tehát megoldható, és akárcsak a magyar oktatásában, a román esetében is az lenne a célravezető, ha minden osztály számára legalább két tankönyvünk lenne. Nem abból kell kiindulni, hogy a tankönyvszerzőnek mi van a fejében, hanem abból, hogy a tanulónak milyen a nyelvi környezete. Szórványban, esetleg olyan vidéken él-e, mint például Kolozsvár, ahol már hoz tudást magával az iskolán kívüli világból, vagy tömbvidéken, a Székelyföldön, ahol nem hoz. Tudnunk kell, merre akarjuk irányítani a gyermeket akár magyarból, akár románból. A lényege ugyanis az, hogy a kétnyelvűség fontos ugyan, de a hangsúlyok külön figyelmet érdemelnek, arra kell ügyelnünk, hogy az anyanyelv maradjon az elsődleges. A kétnyelvűségnek magas szintűnek és jól hasznosíthatónak kell lennie, de úgy, hogy a második nyelv ne szorítsa háttérbe az anyanyelvet, különben a dolog elcsúszik a nyelvcsere fele. A második nyelv dominanciája a kétnyelvűségben asszimilációhoz vezet” – figyelmeztet Péntek János. A professzor egyrészt külön tantervet tart szükségesnek minden kisebbségnek (az anyanyelv-specifikusság elve alapján), legalább két tankönyvet szorgalmaz románból úgy, hogy az egyik a szórványnak, a másik a tömbnek készülne (a területspecifikusság elve), és ennek megfelelően külön vizsgatételeket és elvárásokat javasol. Az egyetemi tanár egyébként felhívja a figyelmet az ún. törpe kisebbségekre, amelyek között akad nem egy, amelynek nem anyanyelvén folyik az oktatása, csak anyanyelvi óráik vannak a különben román tannyelvű iskolákban. Nos, esetükben a mai rendszer nem alkalmas a nyelv megőrzésére, fontos lenne számukra a külön nyelvi revitalizációs programok kidolgozása. Ismerős a probléma: a csángók hasonló kezelést igényelnének, külön nyelvélesztő oktatásra lenne szükségük. Ennek ma a jogi keretei, taneszközei is hiányoznak. Bár a Moldvai Magyar Csángószövetség és az ottani magyar nyelvoktatásban részt vevők rendkívüli erőfeszítései minden tiszteletet és támogatást megérdemelnek, ők sem az őket megillető szakmai segítséget, sem a jogi támogatást nem kapták meg eddig – miként még legalább tíz másik romániai kisebbség sem. Vívmánnyá feltupírozott hamis megoldások Péntek János úgy látja, a nyelvoktatásban nemcsak, hogy nem sikerült új jogi garanciákat hozni, de még az adott lehetőségek kiaknázása sem következett be, s miként az ún. „kisebbségieknek szánt” tankönyv mutatja, módszertanilag és színvonalát tekintve egyaránt elvétett „megoldás”. „Amikor 1999-ben a miniszteri rendelet a kisebbségi szervezetekre bízta a tankönyvek ügyét, akkor az RMDSZ ebből kizárta az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsot, a pedagógusszövetség szakmai szervezetét. A miniszteri rendelet a tankönyvek szakmai ellenőrzési jogát biztosítja, e munkába a tankönyvtanácsot nemhogy nem vonták be, hanem gyakorlatilag kizárták. Kuratóriumi elnökként kijelenthetem, hogy a tankönyvtanácsot a mai napig nem hozták olyan helyzetbe, hogy szakmai szervezetként legyen valamilyen kompetenciánk. Beszélni beszélhetünk róla, de szavunknak nincs foganatja. A tankönyvüggyel gyakorlatilag ma az RMDSZ-irodák, a kolozsvári oktatási főosztály foglalkozik. Márpedig sehol a világon nem történt még meg, hogy egy politikai párt irodájában folyjanak az úgymond szakmai munkálatok, ráadásul az általam már vázolt eredménnyel” – panaszolja Péntek János nyelvész. B. Kovács András 2012. április 18.Kelemen Hunor: az erdélyi magyar közélet elképzelhetetlen az EMKE nélkülKözgyűlés, tisztújítás és díjátadás a közművelődési egyesületnél Évi közgyűlést, vezetőségválasztást és díjátadást szervezett szombaton az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. A köszöntő beszédek után a jelenlévő EMKE-tagok elfogadták Dáné Tibor Kálmán elnök beszámolóját, a pénzügyi és a cenzori jelentést. Dávid Gyula tiszteletbeli elnök bonyolította le rendkívül gyorsan az új elnökség megválasztási eljárását. Kevés kivételtől eltekintve az eddigi EMKE-elnökség tagjainak szavazott bizalmat a közgyűlés. Kora délután kezdődött a már szokásos díjosztási ünnepség, amelynek keretében 13 díjat és díszokleveleket adtak át. Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök köszöntő szavai után Hegedüs Csilla, Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter tanácsosa a tárcavezető üzenetét olvasta fel. A miniszteri beszéd alapgondolata az erdélyi magyar értelmiségnek a közös jövő kialakításában játszott szerepe volt. Hangsúlyozta: az erdélyi magyar közélet mindennapjai elképzelhetetlenek az 1885-ben létesült EMKE nélkül. Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár szavait Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja tolmácsolta. – Az EMKE alapítói 127 évvel ezelőtt az anyanyelvi oktatás és a műveltség, a magyar nyelv és öntudat erősítése, közös örökségünk iránti felelősség mellett tettek hitet. Ugyanezt valljuk ma is – hangzott az üzenet. A főkonzul arról is biztosította a jelenlevőket, hogy az EMKE, mint nemzeti jelentőségű intézmény, továbbra is számíthat a magyar kormány támogatására. Dáné Tibor beszámolt a kulturális autonómia-szigetként működő romániai Magyar Házak Hálózatának (MHH) kiépítéséről, amely 2009-ben kezdődött. A kezdeményezést mind az RMDSZ, mind a magyarországi Nemzeti Erőforrás Minisztériuma támogatta. Megtudtuk: Erdélyben az elmúlt években több mint harminc magyar házat hozott létre az EMKE. Példaként említette a Balázsfalva melletti Tűr településen a közeljövőben létesítendő Magyar Házat, amely Kémenes Lóránt plébános lelkiismeretes munkájának köszönhető. A romániai MHH kialakításában 2010 óta szakmai segítséget kapnak a sárospataki művelődési szakemberektől, Csatlósné Komáromi Katalintól és Bordás Istvántól, a Sárospataki Képtár vezetőjétől. Az EMKE-elnök beszámolt arról is, hogy új, a Magyar Házak állapotára vonatkozó felmérést kezdeményeznének. Idén, szeptember végén pedig Kolozsváron rendeznék meg a Magyar Házak második találkozóját. Dáné Tibor Kálmán beszámolt arról is, hogy EMKE-elnökként meghívták a Magyarországon a közelmúltban létesült Civil Egyeztető Tanács (CET) ülésére, amelynek keretében részt vett a kulturális és honismereti szekció programjának kidolgozásában. Zárszóként Dáné Tibor Kálmán megköszönte a bel- és külföldi támogatóknak az anyagi segítséget, a sajtónak – és ezen belül elsősorban lapunknak, a Szabadságnak – az EMKE-eseményeken való jelenlétet és érdeklődést. Ács Zsolt, az EMKE munkatársa a pénzügyi, míg László Edit a cenzori jelentést olvasta fel, amelyet a közgyűlés el is fogadott. Egyed Péter egyetemi oktató, filozófus az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság és az EMKE közötti harmonikus együttműködésről, Guttman Mihály elnökségi tag a zenei anyanyelv fontosságáról értekezett. Csatlósné Komáromi Katalin, a sárospataki Művelődési Ház igazgatója az EMKÉ-vel közös programok fontosságát ecsetelte. Hadnagy Jolán, a farkaslaki Tamási-ház helyzetéről számolt be. Tamási Áron lánytestvérének, Ágnes asszonynak a háza eredetileg az EMKE tulajdonát képezte, ám tavaly átkerült az önkormányzat tulajdonába, így elkezdődhettek a leromlott állagú ingatlan felújítási munkálatai Dávid Gyula tiszteletbeli elnök az elnökségi választás lebonyolítása előtt kifejtette: még ha a mostani romániai magyar politikai élet „szét is veri a magyarságot”, az új elnökségnek továbbra is a magyarság egységéért, a megmaradásért kell munkálkodnia. Az EMKE új vezetősége: Dáné Tibor Kálmán (elnök), Kötő József (főtanácsos). Régiós alelnökök: Matekovits Mária (Bánság), Széman Péter (Partium), Ábrám Zoltán (Közép-Erdély). Társadalmi kapcsolatokért felelős alelnök: Szép Gyula. További elnökségi tagok: Guttman Mihály (Kolozsvár), Muzsnay Árpád (Szatmárnémeti), Házy Bakó Eszter (Brassó), Beder Tibor (Csíkszereda), Ferencz Angéla (Hargita megye), Imreh-Marton István (Kovászna megye). A választásokat követően Bordás István, a sárospataki képtár vezetője, azaz az EMKE Észak-magyarországi Képviseletének vezetője elmondta: arra törekszik, hogy a magyarországi kulturális élet munkatársai közül minél többen megismerhessék az erdélyi kultúrát. Ezért kidolgozott egy továbbképzési programot, amely a magyar szaktárca által megtörtént akkreditálás után újabb lehetőséget biztosít a fentebbi célkitűzés eléréséhez. A további hozzászólók között volt Dumitriu Anna, aki az Aranyos-vidéki Népfőiskola tevékenységéről számolt be; Kerekes Hajnal, a nagyenyedi dr. Szász Pál Egyesület alelnökeként, illetve a Magyar Közösségi Ház vezetőjeként a Fehér megyei kulturális tevékenységeket ismertette. Ferencz Angéla a Hargita megyei, míg Imreh-Marton István a Kovászna megyei Kulturális Központ és az EMKE közötti lehetséges együttműködésről értekezett, megköszönve, hogy bekerültek az elnökség tagjai közé. Deák Gyula, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke a közeljövőben a pedagógusok számára megszervezendő néptánctanfolyamra, Boldizsár Zeyk Imre, az RMDSZ tordaszentlászlói szervezetének elnöke pedig a június végi Szent László napi énektalálkozóra hívta fel a jelenlevők figyelmét. Délután 2 órakor kezdődött az EMKE-díjak és díszoklevelek átadása. A 13 szobor Venczel Árpád, a díszoklevelek pedig Venczel Attila alkotása. Életműdíjat kapott a marosvásárhelyi Marosi Ildikó irodalomtörténész, aki betegsége miatt nem lehetett jelen. Horváth Andor egyetemi oktató szerint Marosi Ildikó érdeme, hogy évtizedeken át gyűjtötte majdani köteteinek anyagát, hogy aztán az 1989-es rendszerváltás után megvalósíthassa álmait, és a „felkutatott kincsek jó gondozójává vált”. Spectator-díjban részesült Cseke Péter Tamás újságíró (Bukarest). Kós Katalin, a Györkös Mányi Albert Emlékház ügyvezetője olvasta fel Kántor Lajos laudációját, amelyben Cseke Péter Tamás publicisztikai tevékenységét kiegyensúlyozottnak, higgadtnak és körültekintőnek nevezte. Kacsó András-díjat kapott Both Zsuzsa és Both József (Kolozsvár). Dáné Tibor Kálmán méltatásában kiemelte: a Both-házaspár a népi kultúra áthagyományozását jelentős empátiával végzi. Bányai János-díjban részesült Vajda András (Marosvásárhely) néprajzkutató, akit a laudáló Keszeg Vilmos egyetemi oktató elkötelezett, bölcs, megfontolt kutatónak nevezett. Kun Kocsárd-díjat adományoztak Fülöp Júliának (Szászváros). Winkler Gyula európai parlamenti képviselő videóüzenetben laudálta a közösségszervezés aktív résztvevőjét, aki sokat tett a szászvárosi magyarságért. Fülöp Júlia megjegyezte: Kun Kocsárd emléke még mindig elevenen él a szászvárosi magyarok között. Nagy István-díjat kapott Dulányi B. Aladár (Sepsiszentgyörgy). László Attila karnagy laudációjában arra összpontosított, hogy a díjazott három évtizeden át kitartó szervezője, irányítója volt a város művelődési életének. Bánffy Miklós-díjban részesült Dukász Péter színész (Temesvár), aki egyéb elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen az eseményen. Szekernyés János laudációja alapján gazdag színészi pálya bontakozott ki. A díjat Kövesdy István rendező vette át. Poór Lili-díjat kapott Albert Júlia színművész (Kolozsvár). Laudált Köllő Katalin színikritikus, szerkesztő, aki szerint a sikeres művészi és oktatói pálya mögött lélek, tehetség és kitartás lakozik. Kovács György-díjban részesült Bányai Kelemen Barna (Marosvásárhely). Kövesdy István a fiatal, sokoldalú színész ötéves pályafutását értékelte. Tompa Miklós-díjjal tüntették ki Uray Pétert. (Sepsiszentgyörgy–Budapest). Kötő József színháztörténész laudációját Vincze László, az EMKE munkatársa olvasta fel. Megtudtuk: Uray honosította meg Erdélyben a mozgásszínházat, de ezt megelőzően több művészi ágban (például a zenében) is bizonyított. Szolnay Sándor-díjat kapott Köllő Margit (Marosvásárhely), aki egészségügyi okok miatt nem lehetett jelen. Laudált Németh Júlia műkritikus, aki a művész kitűnő rajzkészségét, színérzékét méltatta. A díjat Wiesler Zsuzsa vette át. Monoki István-díjat adományoztak Kosz Orsolyának (Csíkszereda). Kopacz Katalin laudációjából lelkiismeretes, megalapozott szakmai tudással rendelkező több évtizedes könyvtárosi tevékenység rajzolódott ki. Kőváry László-díjban részesült Zsigmond Ilka középiskolai tanár és az általa irányított műemlékpedagógiai kiadványsorozat szerkesztőbizottsága. Vincze Zoltán nyugalmazott tanár laudációjában azt értékelte, hogy a fentebbi kiadványok épp a serdülő korosztály számára íródtak, akiktől „a Guttenberg-galaxis egyre jobban távolodik”. Gróf Mikó Imre-díjat adományoztak Bartha Bálint (Kolozsvár) vállalkozónak. Székely Tibor laudációjában a díjazott szerénységét és nagylelkűségét emelte ki. Tiszteletbeli taggá nevezték ki Hajnal Jenőt, a vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatóját és a kolozsvári származású, ám évek óta Németországban élő Kelemen Péter koncerttechnikust. NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár) 2012. május 29.Tízéves a Királyhágómelléki Református Egyházkerület cigánymissziós központjaA Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) cigánymissziós központjának tizedik születésnapjára látogatott Nagyváradra Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának frissen kinevezett vezetője pénteken. A református lelkipásztorból lett minisztert először a Váradvelence negyedbeli Ioan Slavici Általános Iskolában fogadták, majd Tőkés László európai parlamenti képviselővel, a KRE korábbi püspökével tartott közös sajtótájékoztatót. A városnegyed lakosságának jó része roma, s az általános iskola román és magyar tagozatán is elsöprő többségben vannak a roma gyermekek. A KRE cigánymissziós központja az iskola mellett áll, a két intézmény közötti együttműködés már hagyományos. Kétnyelvű biblia a gyerekeknek A gyerekek és a vendégek számára Vincze Zoltán lelkipásztor tartott rövid igei áhítatot. A meghívottakat az iskola igazgatónője, Brânduşa Buzulică köszöntötte, aki reményét fejezte ki, hogy a missziós központ, illetve a magyarországi minisztérium továbbra is támogatást nyújt majd a tanintézetnek – mint rámutatott ugyanis, az iskola anyagilag nincs a legjobb helyzetben, a magasrangú vendégeket is egy tornateremnek kinevezett osztályban fogadták. A gyerekek verses-zenés műsora után Balog Zoltán miniszter közvetlen, kedves beszédet tartott a számukra, majd átadott nekik egy magyar és lovári nyelven írott bibliát. A találkozót követő sajtótájékoztatón Tőkés László arról beszélt, hogy a magyarokéhoz képest szinte irigylésre méltó a romák ügye, hiszen európai üggyé vált az utóbbi időben. Kijelentette: tervei között szerepel egy romológia szak beindítása a Partiumi Keresztény Egyetemen – erről délután egyeztettek az egyetem vezetőségével. Balog Zoltán azt mondta, nem létezik Magyarországon olyan ügy, ami kizárólag belügy volna, és ne érintené a határon túliak, ezen belül a magyar identitású romák helyzetét. Aláhúzta: a magyar romák éppolyan emberi erőforrást jelentenek a nemzet számára, mint a nem romák, ezért fontos, hogy ne csak népszámlálások, illetve választások idején értékeljük pluszként, nem pedig teherként jelenlétüket. Farkas Csaba, az E-amarodrom Romaidentitás, Kulturális, Hagyományőrző és Érdekvédő Közhasznú Egyesület vezetője azt emelte ki, hogy a hátrányos helyzetű emberek megsegítésének – legyen az roma vagy sem – a legjobb módja a munkahelyteremtés, hiszen a segély nem tarthat örökké. „Ne Bukarestre, hanem Budapestre nézzünk!” Délután Tőkés László Balogh Zoltán miniszterrel, Nagy József Barna cigánymissziós református lelkésszel, illetve a néppárt diószegi polgármesterjelöltjével, Loló Tiborral a diószegi romatelepre látogatott ki. Az összesereglett cigányok egymás szavába vágva adtak hangot elégedetlenségüknek. Ezt követően a politikusok átvonultak a termelőszövetkezet épületének gyűléstermébe – a kultúrotthont ugyanis nem sikerült lefoglalniuk, mivel amikor kiderült, hogy erre pályáznak, az RMDSZ gyermeknapi rendezvényt szervezett erre az időpontra –, ahol már várták őket a helyi és környékbeli lakosok. A fórumon Tőkés László és Balog Zoltán egyaránt beszámolt a romatelepen tapasztaltakról, s ígéretet tettek, hogy segítenek a cigányok felzárkóztatásában. Az EMNT elnöke pedig a Diószegre tervezett református oktatási központ projektjének felgyorsítását is megígérte. Balog Zoltán felszólalásában arról értekezett, hogy mennyire fontos megtalálni a helyes irányt. „Van, aki Bukarestre néz és nem Budapestre. Ez rossz irány” – fogalmazott a miniszter, aki szerint Orbán Viktor és Tőkés László jó iránytűk. Beszélt továbbá az itthon való boldogulás megteremtésének fontosságáról, s ebben maximális segítséget ígért a magyar kormány részéről. Mintegy utalva a Balog Zoltán szavaira, Tőkés László is a helyes irányra hegyezte ki felszólalását. „Mi arra a vonatra vagy repülőre akarunk felszállni, amely Budapestre megy. 1989-ben erre szálltunk fel, az irány Európa volt. Egyszer azonban azt vettük észre, hogy a Balkán fele halad. Valaki kicserélte a mozdonyt, eltérítette a repülőt” – hangsúlyozta az EP-képviselő. Tőkés László ugyanakkor leszögezte: a rendszerváltás még nem ment végbe, csak elkezdődött. „A kérdés az, hogy lesz-e erőnk befejezni” – fogalmazott meg Tőkés László. Bálint Eszter, Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár) lapozás: 1-30 | 31-51
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
